Nem is olyan rossz!

12 Sep

Ez a hét a gyakorlatról szól (kivéve a csütörtök, akkor fél 9-től fél 2-ig elmélet, juhé!). Így, hogy dolgozunk, sokkal jobban tetszik. Nem az én asztalom az elmélet, a száraz tananyag. Blee, dislike.

Hétfőn avval kezdtünk, hogy fél kettőre mentünk. Aranyélet, mi? Az hát. Kb. 2 lett, mire elkezdtük. 50 kiló gyökeret megmosni, hámozni, felkockázni, csomagolni, petrezselymet is csomagolni, stb. Szar meló volt, szó se róla. Tiszta petrezselyem szagú volt a kezem, na de inkább azt szagolom, mint a hagymát. Szóval evvel kezdtünk, evvel mutatkozott be az új tanárbácsi, aki (annak ellenére, hogy mindenki mondta, hogy “húúú szar”) szerintem nagyon jó 😀 Igaz, ő a suli konyhamestere (vagy mije), szóval követel rendesen. Ha rosszat főztél, megmondja. De hát… ámen.

Tegnap a mi csoportunk főzte az ebédet. Tárkonyos pulyaragu leves és gránátkocka. A levest imádom, a másodikért meg nem rajongok. Avval kezdtük, hogy a lányok vágják a hagymát. Fasza, még most is érzem rajta a szagot, pedig már citromtól kezdve mindennel próbáltam semlegesíteni. De nem megy 😦 Utána mi osztottuk ki a kaját. Nem volt amúgy rossz, a leves ízlett, a krumplis tésztából meg nem is jutott (de nem sajnálom), a munka meg nagyon tetszett. Kivéve azt a részét, hogy 500 fok van. Na de, nem panaszkodunk, ezt vállaltam, és ha el akarom érni a céljaim, akkor bírni kell. 😛

A mai napon ismét fél 2-re mentünk, sima gyakorlat. Nem, ma nem 50 kiló répát kellett megpucolni, hanem főztünk. Tojásos leves és palacsinta. Mindkettőt életembe először. Oké, volt partnerem, de kb. mintha ott sem lett volna. 😀 Úgyhogy olyan is lett, mint amire számítottam. Bár na, a palacsintával nem volt gáz, csak nem volt édes, de hát mit vártunk a porcukortól? Mert ugye kristálycukor aaaaz luxus. Na, mindegy, hétvégén megpróbálom ezt a kettőt összedobni, aztán majd lesz valami 😉

Szóval ez a 3 nap idáig így telt. A csoportom nem rossz. Van egy kretén gyerek, de hát azon jókat lehet röhögni. 😀 Van még Dorisz és rajtam kívül egy makói srác, na vele is gyorsan meglett a közös nevező. (Ez ilyen makói dolog, megtaláljuk egymást, és mintha valami felsőbbrendű lények lennénk, úgy viselkedünk. Na, nekem ehhez párosul a “pesti vagyok, nem vidéki”, szóval halmozottan rosszabb vagyok 😀 ) Jó, mondjuk őt ismertem már Márk révén, de fura, hogy régen elérhetetlennek tűnt, hogy hozzánk szóljon, most meg egy Szeged-Makó hazautat végig röhögünk.

Hm, elég agyhalott vagyok (mondjuk, minden nap 😀 ) így szerintem ma ennyit belőlem. Berakok egy számot, csak mert imádom. Az Automoto francia műsor felvezető zenéje, szóval onnan szerettem meg 😀 (Amúgy oké, hogy azt is nézem, mert autók, de egy kumma szót nem értek franciául. Semmit. De én nézem, mert miért ne?! :D)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this: