Archive | December, 2012

Boldog Karácsonyt!

24 Dec

Először is mindenkinek boldog karácsonyt kívánok! 🙂 Remélem, mindenki megkapta azt, amit szerette volna, jól bekajoltatok és ilyesmi 😀 Őszinte leszek, én nem vártam semmit karácsonyra, hiszen így is sokba fájt a jogsi, na meg szülinapom alig volt egy hónapja, szóval nem ért meglepetés, hogy igazából semmit nem kaptam a családtól 😀 Kispárna nem lesz telesírva, ez tuti 🙂 Inkább azért, hogy még mindig nincs a kezemben a pink kártyanaptár (hogy Ádám szavaival éljek 😀 ) pedig pénteken küldték az sms-t, hogy feladták… kapják be, csak két ünnep közt kapom meg 😀

a971a1be4dad11e2bb0f22000a1fbc94_7Na, akkor azt hiszem ennyit a karácsonyról. 😀 Kedves vagyok, akár a Grincs. Őszinte leszek, nem a Karácsony a kedvenc ünnepem. Túléltük a hatalmas világvégét, amivel beparáztatták a buta embereket. Volt olyan, aki elhitte, hogy itt a vég?! Most komolyan… 😀
A hetemet jól zártam, szombaton volt osztálybuli meg Márkékkal is kis ivászat, csak én nem értem célt. De nem panaszkodhatok, jól zártam a szombatot/vasárnapot. ;D

Vasárnap egész napot Cinivel töltöttem. Úgy érzem, szépen bepótoltuk a 4 hónapot 🙂 Jó volt újra együtt. Lógtunk az Árkádban, voltunk a Dóm téri karácsonyi vásárban is, meg a Libribe is beugrottunk a könyveiért. De időnk nagy részét az Árkádba töltöttük. Még mindig nem értem, hogy bírják a plázacicák a boltokba való fel-alá járkálást. Én voltam nap végére olyan mocsok fáradt… jó, mondjuk lehet az előtte lévő kimaradásom is ludas volt ebben. 😀

A mai napom nem is tudom mikor kezdődött. Olyan 10 körül keltem, azt hiszem. Kávéztam, majd segítettem a fadíszítésben. Közben dumáltam anyának az osztályomról, és megint oda jutottam, hogy valamilyen szinten csak szeretem őket – bármilyen primitívek a maguk módján. Fadíszítés után tengtem-lengtem majd ebéd, ezután meg a tabletemre ragadtam, ahol Angry Birds-öztem meg a Cut the Rope játékot nyomattam – de hát mindkettő felhúzott elég csúnyán. Nekem ilyenhez nincs türelmem 😀 Inkább Pou-zok xD
Fél 2 körül nekiálltunk muffint sütni, csináltunk vagy 60 darabot. Már a tököm kivolt 😀 Szeretem csinálni, de kicsit hisztis voltam, mert monoton volt számomra. Mikor végzetünk, irány mama és a nagy karácsonyi zabálás. 7-ig voltunk ott, majd haza és itthon megnéztem pár sorozatot, amivel el voltam maradva. De még mindig van.

Mivel senki sincs Facebook-on – mert ugye mindenkinek van élete, meg karácsonyoznak meg anyámkínja -, én meg unatkozom, így megyek és megnézem ezt a maradék Gossip Girlt. Utána meg egész este Example fogok hallgatni. F*ck it the Xmas songs ;D

Na még egyszer kellemes ünnepeket 🙂
Sziasztooook

Nem értem…

22 Dec

Miért kell eröltetni. Ez a barátság egy sz*r, semmi más szóval nem tudom jellemezni. Feladom, tököm kivan.

Ès egy emberből is elegem van. Ő is rohadjon meg.

Amikor nem tudod eldönteni, hogy sírj vagy nevess…

19 Dec

Vagy csak a don’t give a f*ck életérzés uralkodjon el rajtad. Kezdem úgy érezni, hogy rajtam már csak a Világvége segítene, de én ebben a hülyeségben nem hiszek, szóval marad a kétely.

A hét idáig a suliban elég vegyes, hol nagyon jó, hol pedig kívánok mindent és mindenkit oda, ahova. Hétfőn és kedden is az egyik srác szétterrorizált, van egy pár lila foltom, meg egy meghúzódott karom (ami azért már jobban áll), majd ma úgy beszopatott egy dumával, hogy nem igaz. Aztán meg csodálkozik, ha meg lesz neki mondva, hogy gyerekes és primitív. Persze, néha jó, ha gyerekes, de ha ezt a suliban töltött 5-6 (hanem több) órából minimum 3-ban te kapod, unalmas. Húzni kell egy határt. De nem akartam szegénynek jobban a lelkébe taposni, így is rosszul érintette (pedig nagyon finoman adtam a tudatára, nem olyan fannisan…)
Ma is, meg holnap is rendezvényre készülünk suliban. Olyan szívás, minket csicskáztatnak, és ezért még pl. “szabadnapot” sem kapunk. Ez milyen szívás már? 😦 Na mindegy, már csak 2 nap és téli szünet *-*

Szombaton (elvileg és gyakorlatilag is – remélhetőleg) megyünk bulizni. Szilvi, Márk, Szabi meg én. Huhúú, de régen voltunk így oda! Reszkethet Szeged, mert azért lehet durvák leszünk 😀 Erre talán ezt a zenét tudnám belinkelni:

Aztán… *gondol,gondolkozz* Micimackóba nyomom már 😀 11, szét vagyok agyilag hullva és már nikotinhiány is kínoz. f*ck, megyek inkább aludni :DDpusszpááá

Még élek, azt hiszem.

12 Dec

Már idejét sem tudom, hogy mikor jelentkeztem, kicsit folynak össze a napok, na meg a fene sem követi, hogy mikor mit írok. Utolsó emlékképem a boldogságtól való úszás, hogy “megvan a jogsi”. De egyelőre csak elméleti síkon van, így nem is vezethetek – sokak örömére, az én szempontomból meg bánatomra. Mi a jó istent állítanak elő másfél hét alatt egy redvás igazoláson, hogy a tanulóvezetői stádiumból kilépve beülhet a nagybetűs VOLÁN mögé, oktató nélkül? Mi tart eddig? Ha ezt valaki érti, az súgja meg nekem, mert sárkányfűs legyek, ha erre rájövök. De igazából nem az a bajom, hogy másfél hét, hisz másfél évig szoptam (erre nincs jobb szavam), de az, hogy még másfél hét, plusz 1 HÓNAP, mire megjön az a rohadt plasztikkártya… hát ilyenkor elönt a lila köd… Majdnem másfél hónap esik ki a szerencsétlen, amúgy is rutintalan pilótajelölt életéből. Nekem, ez rohadt sok idő. Miért is? Amit írtam, hogy sokáig szívtam az egész dologgal. Na meg amúgy is, nekem hullámvölgyes volt az egész, hol akartam vezetni, hol kívántam az egészet a csudába, most pedig ott tartok, hogyha a kezemben lesz az a szar (elnézést…), akkor irány az országút és Pestig meg sem állok. Bár, ebben korlátozni fog 1) a pénz 2) az időjárási útviszonyok. Szal marad a Makó-Szeged táv, amit csukott szemmel meg tudok már tenni. De csak mert istenkirályfasza vagyok. Meg ezen az útvonalon kurva gyakorlott.

Múlt hét viszonylag jó volt, bár ha azt nézzük, mégsem, mert megfáztam. Köhögés, tüsszögés. Juppi. Egyszer csak kilábalok, max. téli szünetben 😀 Emiatt maradt el a hétvégi partizásom is, bár lehet, jobb is, hogy nem mentem mert 2 hete (azt hiszem) túl jó volt az “üljünk össze, vodkázzunk és chilling out” partink.
Suliban B hét volt, azt imádom/imádjuk. Bezzeg ez az A hét. Pokol. A mai ebédfőzés kb. Gordon Ramsey – A Pokol Konyhája c. műsorával volt egyenlő. Az, hogy a tanárnő (innen csókoltatom :* ) idegbeteg, az nem gáz. De az, hogy az ő idegbetegsége rám is átragad… hát azért az zavarni szokott. Meg egész délelőtt azt hallod, hogy egyik osztálytársad nevét sipákolja, egy idő után meg szeretnéd forgatni benne a kést. Mármint a tanárban. Na meg az a juliette-es vágás. Kívánom, hogy aki kitalálta, dögöljön meg. Még egyszer. 🙂 Aztán, ha a tanárt nem lenne elég utálni, van egy srác, akit egyszerűen vagy utálsz vagy… vagy kibaszottul utálod. Nincs más lehetőség. Én a második mellé raktam le a voksom október táján.

Aztán van egy kusza, ambivalens érzelmem is, ami szörnyű. Mert amikor tudja az ember, hogy ebből semmi nem lehet, mégis az agya elhiheti vele, hogy “de, simán”. És ez szörnyű. Megöl lassan. Hol imádom az embert, hol utálom. De pont emiatt elmenni bulizni sem merek vele, mert ha történne (feltételes mód erősen!) valami, akkor oda lenne a barátságunk, így meg már jártam. Az jó tanuló pénz volt. Vagy mégsem? De ha mindig, minden pasinál egyből “friendzone”-ba kerülök, az életbe nem lesz pasim. Zárdába vonulok és apácai életet fogok élni. Igen, ez a legjobb ötletem jelenleg.

Úgy gondolom, jó lenne elvonulni tusolni, majd tanulni és ezután alukálni. Holnap korán megyek Szegedre, meglesz a vizsgaigazolás, majd pénteken a rémes kép, majd januártól hivatalosan is vezethetek.
Csókollak benneteket, hallgassátok meg lefekvés előtt, csak azért, hogy utána tuti úgy feküdjetek le, hogy “kib*szottul partizni akarok*!  😉 Na meg, küldöm magamnak is a dalszövege miatt…

Álmatlanság…

4 Dec

Úgy szeretem, ha nem tudok aludni. Főleg akkor, ha megdöglök az álmosságtól *.* Szal most szól a zene a fülemben és tableten szerencsétlenkedek evvel a bejegyzést illetően 😀

Reggel, amikor felkeltem nagyon fájt a torkom. És most is fáj. Hát borzasztóan örülök. Valahogy ki kell kúrálnom magam :S
Suliban ebédfőzős nap volt, és viszonylag elviselhetőnek titulálnám. Csoport gratulált a jogsihoz – persze mindig van, aki odaszúrja, hogy “haha, de akkor sem elsöre”, de ezeknek üzenem, hogy ki lehet a seggem nyalni 😉 Na, meg biztosra mentem ;D Megvan, és nem lesz beleírva, hogy hanyadjára és X hibaponttal. De ha bele lenne, akkor sem szégyelném. Sulira visszatérve, ma Balázzsal főztem zöldbablevest. Nem szeretem de attól jó lett 🙂 Persze, engem elvittel leltározni is, hát éljen… suli után bérletet vettem, de elötte beugrottunk Balázzsal az Árkádba, ahol ez fogadott:

image

Medinaaa ♥ Egy jó pont az árkádnak ;D Balázs nem vágta, miért fotóztam le, de who cares? Cininek örökítettem meg 😉
Bérletvásárlásnál káosz, de hála azért megúsztuk az idegbeteg kiszolgálást. Utána ö Makóra, én meg albérletbe jöttem. Mónival gyors bevásárlás és vacsi, aztán chiling out van. Próbálnám magam rávenni az alvásra 😀

Ja, tegnapra visszatérve, emlékeztek még az Apollon23-ra az X-faktorból? Na, a Tomi taggal utaztam a villamoson a vizsgám előtt. Dorka szerint le kellett volna támadnom, de nem tettem 😀 Lehet, hogy tegnap ö is szerencsét hozott? 😛 Sose tudjuk meg…

Holnapi nap remélem kis laza lesz, és nem leszek hulla meg túl beteg :S
Most pedig álomba erőszakolom magam. Gute Nacht 😉

Három a magyar igazság…

3 Dec

… és nincs ráadás! Igen, harmadjára megkaptam az annyira vágyott “M” betűt, vagyis megvan a forgalmi vizsga. Rettegj januártól Csongrád megye, mert ha én volán mögé kerülök, nem lesz kegyelem xD Na jó, csak viccelek.

Szóval, megvan. Ès a hármas lesz a kedvenc számom. Nézzük, mennyire befolyásolt ez a szám: Feri volt a 3. oktatóm, az Auris volt a 3. autó, amin tanultam; harmadjára mentem vizsgázni, a hármas “rajthelyről” indultam, a hármas útvonalat húztam, harmadik vizsgázója voltam az oktatónak, ja és ma dec. 3 volt. Szóval, ez a szám követ engem és szerencsét hoz! És ha három, akkor Seb és a Red Bull is háromszoros Vb. Kell ennél több? 😉

A vizsgámról is pár szót. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nyugodt voltam, mert nem. Para voltam. K*rvára. 12.30ra voltam kiírva, akkora meg is jelent az a vizsgabiztos, akinél másodjára buktam. Első gondolatom? Hű bazdmeg… Gyors ellenőrzés, majd üljek be, mert hideg van (igen, ma az volt, plusz havas eső esett, de ezért könyörögtem kb :D) Aztán mondta, hogy országút. Hanem lettem volna para, tuti felsikítottam volna, mert azt akartam. Nagyon. Eza trutymó idő is jól jött, nem szólhatott be azért, hogy nem száguldozom. Országút, egyívő megfordulás pipa, vissza a városba és jöjjön a mumus: a parkolás. Hely alig,no problem, akkor saroktolatás. Pipa. További parkolókeresés. Végre, párhozamos jobbra előre megvan, maradt kettő. Jobbra előre, hátra 90 fokban. Mire találtam helyet,már azon parázhattam, hogy benne legyek az 50 percben. Mindkettő kész, vissza a Kereskedő közbe – vizsgán, életemben először. Állj be oda, hallgasd meg az imát,majd jöjjön a megváltás: MEGFELELT! Örömkönnyek. Igen, bevallom, ottvoltak. Annyi szenvedés után megszerezni… Most is tudnék bőgni, úgy örülök. 🙂 Oktatóval puszi – hisz ö is örült, majd igazolás kérése. Örömömben vettem magamnak és Móninak Mekis kaját és jól beettünk külön-külön (gáz, ha jól lakok attól a kajától, amitől más nem?) Na, ennyit erről.

Tegnap beköltöztem Szegedre, és kb. májusig Szegeden lakok majd. *.* Viszlát koránkelés.
Azt hiszem, ennyit mára, lerohad a kezem a tableten való írkálástól…
Legyetek vidámak, mert az faszaaaaa 😀 Puszcsi.